Ülünk a teraszon. Van ennél jobb megoldás egy nyári délutánra, amikor nincs semmi dolgod, a gyerekek a nagymamánál, a párod valahol épp barátnőkkel, te meg csak kiülsz a teraszra és olvasol, filmet nézel, vagy csak bámulod az égboltot, amin csak hébe-hóba tűnik fel egy bárányfelhő? Nos, a jobb megoldás, ha az a bizonyos terasz Villányban van, mert akkor biztos, hogy fröccs is kerül a kisasztalra, hűsítő, buborékos, jéghideg fröccs.
Úgy beszélek erről persze, hogy jómagam a Bock-teraszon üldögélek és épp érkezik az első pohár pezsgő, egy könnyed kezdés, Marcell a pohárban, arról már értekeztem, pezsgőt bárhol és bármikor, de nem csak lehet, ámbátor érdemes is inni.
Na meg persze egy nagy palack hűtött víz, hiszen a bor mellé a víz nélkülözhetetlen. A nyár mellé is az, persze, úgyhogy dupla adagot vigyünk a szervezetbe.
És hát tanuljunk a mediterrán népektől, borozni nem jó és nem érdemes csak úgy, pusztán borral. Étel is kell az asztalra, valami harapnivaló, mondjuk egy tálka Bock-kékszőlőmagolaj vulkáni sóval, szőlőmaglisztes kemencés lepénnyel pont belefér a nyári délutánba.
A teraszon már nem csak én üldögélek, egy fiatal pár költi el kései ebédjét, egy négyes asztalnál férfitársasság poharazgat.
Olvasgatásba csap át az írás, a pohár is kiürül, Matěj Hořava bánáti történeteit olvasgatom, Pálinka címen jelent meg. A bánáti cseh falvakról eddig keveset tudtam, de bácskai szülőfalum tizennyolcadik századi újratelepítésekor oda is érkeztek cseh telepesek, viszont ők beleolvadtak a magyar, szerb, horvát, sváb sokadalomba, legalábbis a cseh identitás odahaza nem tűnt fel.
Ehhez a könyvhöz viszont egy fröccs kell, lazán csak, egy hosszúlépés az olaszrizlingből. Aminek itt sváb és magyar identitása lehet, de Közép-Európában hányat is sorolhatnék még fel? Nem számolunk, töltünk. Könnyed, elég gyümölcsös olaszrizling, jól áll neki a szódavíz.
A teraszon közben kisebb csoportosulás támad, felnézek és tudatosul bennem, öt óra körül járhat az idő, indul a pincetúra. Ha nem lennék lusta, most sétálnék egyet a pince hűvösében, nem is tudom megszámlálni, hányszor jártam már odalenn és még nem untam meg. Kishordók, nagyhordók, végtelen hordós folyósó, a borkápolna, avagy körpince a túra végén, belesni a bortrezorokba, megnézni, miből is tettek el Bock-tartalékba.
Most azonban maradok a teraszon, csatlakozik a család is, elég volt a medencéből, játszótérből, pihenésből. Úgy érzem, közeleg a vacsoraidő.
Laci, akit régebbi időkben főúrként emlegetnénk egy boros novellában, és aki mindig tud valami újdonságot elővarázsolni, most egy finomseprőn érlelt chardonnay palackot vesz elő, maradt a szakmai kóstolóról, címke sincs rajta, viszont a bor bitang finom, kicsit krémes, de maradt benne gyümölcs is szépen. A vajas-vajkrémes-édesfűszeres chardonnay világot kedvelők is megízlelhetik, ez frissebb, de most épp izgalmasabb.
Ahogy telik a terasz, úgy lesz nagyobb a zsivaj, a házigazda épp egy nagyobb csapattal kóstol, a szavait éppúgy isszák, mint a borát. Mi is a borra figyelünk, az igencsak kiváló 2019-es malbec vezeti fel a Bock-steaket, ami mellé már a Bock 70+ érkezik. Tökéletes páros. Kékfrankos, merlot és cabernet franc házasítása, nagyon egyben van, nagyon harmonikus, most épp a 2018-as évjárat van forgalomban, ahogy olvasom, elég sok borverseny zsűrijének is tetszett. Ennél több egy júliusi estén nem is kell, ebben már van villányi kraft épp elég, de még egy második pohár is belefér.
Már a desszerten is túl vagyunk, amikor Laci még hoz egy meglepetést, a régi pincében járt a szomszédos nagy csapat, ahol több évtizedes archívum pihen és onnan érkezett egy palack. A nyolcvanas évek második feléből származik, portugieser vagy kékfrankos. A címke mér rég leporladt, vannak ilyen rejtélyes palackok. Ahogy a pohárban nyílik és belekóstolok, szerintem inkább kékfrankos lehet, de még mindig él, ősz is ugyan, kicsit pocakos is, de még végigsétál a korzón, sétapálcával persze.
A gyerekeseket a teraszon felváltják a vidámabb csapatok, feltekerik a terasz hangerejét, de ezek a boros vidámság hangjai. A család nyugovóra tér, én még elüldögélek egy pohár 70+ a poharamban, egy palack félretéve egy későbbi alkalomra, ki tudja, mikor lesz egy teljes szabad délutánom a Bock-teraszon.
Közben olvasgatok tovább, Horst Hummel, villányi borász és berlini ügyvéd, nem mellesleg kiváló irodalmár, boros esszéit olvasom az 1749.hu oldalon.
„(…) A bornak ivóra van szüksége, akiben ugyancsak értelmesen kiteljesedik valami. És nem csak bármi. Tudnia kell a borban bekövetkező sikerülés lehetőségéről, és tudnia kell, hogy ez a pillanat mikor jön el. Ez az értelemképesség maga a történetiség kiteljesedése az ivóban, aki csak ettől válik boldogságképes lénnyé. Csak így történhet meg benne a boldogság a borban kiteljesedő értelemmel való találkozás pillanatában.
Addig sok minden félresikerülhet. Az ivóban és a borban is. Hogy mindaz, ami van, van, még nem jelenti azt, hogy értelmes is. Csak azt jelenti, hogy megvan a lehetősége.
Minden bornak megvannak a csak neki megadatott lehetőségei, hogy borrá váljon. És csak ezek vannak neki, több egy sem. Csak egy vagy-vagy van. A bor vagy borrá válik, vagy semmi nem lesz belőle. Olyan nincs, hogy csak kicsit váljon borrá. Olyan viszont van, hogy félresikerüljön.”
Ülök a teraszon, kortyolgatom ezt a pohár hetvenpluszt (nem könnyen kezelhető és ragozható név, tegyük hozzá), a harmadik pohár igazság szerint, és azt érzem, sikerült a kiteljesedés, borban és ivóban egyaránt.
-Győrffy Zoltán-
Végre itt a várva várt második BOCK Vlog!
Ebben az epizódban betekintést nyerhettek pincerendszerünkbe, megismerhetitek a híres jammertáli családi pince történetét egyenesen Józsi bácsitól, valamint a hordók titokzatos világába is elkalauzolunk titeket Nézzétek újra együtt velünk!
Még több tartalomért iratkozzatok fel Youtube csatornánkra, kövessetek minket a Bock Bor facebook , illetve Bock_Wine_Estate Instagram oldalunkon!
Ha pedig megkívántátok borainkat, látogassatok el webshopunkra.
Pezsgőt mindig IS lehet inni. Máris szembementünk tehát a magyar társadalom alaptézisével, miszerint a pezsgő az újév és/vagy a piros betűs ünnepek itala. Mondok még majd ilyeneket és nem csak polgárpukkasztásból, hanem mert azt gondolom, hogy a bor, a pezsgő akkor tér vissza igazán a magyar asztalokra, ha lehámozzuk róla egyik oldalról a rárakódott pátoszt, eloszlatjuk a lila ködöt, másik oldalról eltekintünk a bor, mint puszta alkoholbevitel fogalomrendszeréről.
A magyar pezsgőfogyasztás zöme édes tankpezsgő. Ami többségében nem a pezsgőről szól, sokkal inkább az édes buborékokról, amelyek csiklandozzák az orrunkat, garatunkat, felgyorsítják az alkohol cikázását testen belül és hamarabb csiccsentünk be a kelleténél. Ezekről most nem túl sok szó fog esni, ahogy a vörösboros kólát sem magyaráznám túl.
Nem libbenünk át a túloldalra sem és nem hiszünk abban, hogy az egyetlen létező megoldás a buborékos világban a champagne volna, abból is csak a soktízezres verzió. Feledkezzünk meg a sznobokról, akik nevekre, címekre és nullákra gyúrnak, mi csak élvezni szeretnék a poharunkba töltött italt és a kezdő pezsgősök ne champagne-t töltsenek.
Van a kettő között ezer árnyalat, stílus, ízvilág, mutatom, mondom mi mit jelent. Gyorstalpaló, egyszeregy.
A leghíresebb pezsgő a fentebb már említett champagne, ami Champagne régiójáról kapta nevét, ahol pinot noir, pinot meunier és chardonnay szőlőfajtákból készítenek palackos erjesztésű pezsgőket. Ehhez a pezsgőhöz idő kell, érettség és némi bubis gyakorlat.
És akkor máris ugrunk egyet. Van tehát palackos erjesztésű pezsgő. Palackban erjesztik, palackban érlelik, a nemzetközi neve: methode traditionelle. A magnum, azaz másfél literes palackban erjesztett, majd tartályban egalizált és normál palackba visszatöltött és érlelt verzió a methode transvasée. A tankpezsgő tartályban születik meg, ez a legolcsóbb verzió és ebből készül a legtöbb, de ez nem jelenti azt, hogy ebben a kategóriában ne akadnánk gyöngyszemekre.
A spanyol ellenlábas klasszikus pezsgő, a cava elsősorban xarel-lo, macabeo és parellada szőlőfajták felhasználásával készül, a legjelentősebb központja Katalónia, azon belül is Penédes borvidék, egész közelről pedig Sant Sadurni a cava fővárosa. A cava úgy klasszikus pezsgő, hogy közben nem az élesztős, kétszersültes, vajas kekszes aromatika dominál benne, hanem megmaradt a mélyén a spanyol-katalán életörömből.
A francia pezsgők más borvidékről elsősorban a crémant nevet viselik, Olaszországban a Franciacorta egy jelentős pezsgős terület, a németeknél sektet kell keresni, ha pezsgőt kortyolnánk, Dél-Afrikában meg a cap classique nyújt bubis élvezeteket.
A gyöngyöző borról most ne ejtsünk szót, ott hozzáadott széndioxiddal visznek buborékot a borba, egy lightosabb eljárás felületes élvezetekhez. Keressük a pezsgőt.
A hazai trendeket figyelve a pezsgő most épp térnyerésben van. Nem töretlen a térhódítás, a pandémiás idők, a vendéglátás szüneteltetése nem kedvezett ennek a divatnak, de bízzunk benne, hogy nem csak divathóbort, hanem tartós jelenség lesz a minőségi pezsgő elterjedése.
Mert pezsgőt lehet kortyolni reggelihez, délben kiváló aperitif, délután a traccsoláshoz, könnyed beszélgetésekhez is működik, este meg főzhetünk hozzá vacsorát vagy ezzel csábíthatjuk el kedvesünket.
Az édes pezsgőről beszéltünk, annyit el kell mondanunk, hogy itt nem a klasszikus boros kategóriák vannak érvényben:
Nyerspezsgő (brut nature, zéro dosage): a cukortartalom kevesebb mint 3 g/l
- Extra brut: 0-6 g/l
- Száraz (brut): kevesebb mint 15 g/l
- Extra dry (extra trocken): 12-20 g/l
- Dry (sec, trocken): 17-35 g/l
- Félédes (demi sec, medium dry, halbtrocken): 33-50 g/l
- Édes (doux, sweet, süss): több mint 50 g/l
A hardcore pezsgőrajongók a felső két kategóriában lubickolnak, a brut még kegyes engedménnyel indulhat náluk, mi azonban azt gondoljuk, hogy minden kategória nyújthat élvezetet, ha megfelelő alkalmat találunk neki.
Hogy az első pezsgő milyen lehetett, nem tudjuk, többen vélik úgy, hogy náluk van a buborékos bor igazi otthona, de a legerősebb legenda szerint a pezsgő” feltalálója egy francia bencés szerzetes, bizonyos Dom Perignon a Hautvillers apátságban tevékenykedett. Az apátság pedig egy igen híres szőlőtermő vidéken, Champagne-ban működik. Vissza az elejéhez, ismét csak egy champagne. Lassan bontani is kellene egyet.
Bontsunk inkább magyar pezsgőt. merthogy nálunk sem kis hagyománya van a buborékosoknak, volt időszak, amikor a franciákkal vállvetve a legnagyobb pezsgőkészítők közé tartoztunk.
Az indulás egész korai volt, Sümegen már 1806-ban két pezsgős pince működött: a Rosty és a Bajomi pince. Pezsgő szavunkat gróf Széchenyi István alkotta, aki a Hitel című munkájában elsőként nevezte a franciák champagne-át pezsgőnek.
A mai Magyarország területén a folyamatosan működő pezsgőgyárak közül a pécsi Littke volt az első. A Szent István téren 1859-ben indította el a pezsgőkészítés a szabólegényből lett pezsgőgyáros Littke Lőrinc.
„Millenniumi kiállítás: Ferenc József küldöttséggel távozik a Littkei pezsgőgyár pavilonjából. A felvétel 1896-ban készült. Forrás Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.136
Villányban sem modernkori trend a pezsgő, hiszen a Schaumburg-Lippe hercegi uradalom által 1912-ben alapított pezsgőgyár Crémant Rose pezsgőjével rövid időn belül országszerte ismertté vált, ám a világháború még gyorsabban véget vetett a fejlődésnek.
Crémant néven Polgár Zoltán készített ismét villányi pezsgőt, majd egyre többen kezdtek el foglalkozni a buborékosok királynőjével. Például Bock József is, aki Marcell (Bock József idősebb unokája) néven hozta ki első pezsgőjét. A poharunkba ezúttal a 2013-as évjárat került. Brut nature, még emlékszünk, mit jelent, ez bizony nyerspezsgő, azaz nincs likőrözve, a cukortartalma 2,2 gramm literenként.
Szép megjelenésű, szép, csillogó színű, a kora ellenére gyümölcsös, élénk illatokkal indít. Grapefruit, gyömbér, citrusok, alma, friss ízek, kicsit visszafogott pezsgés. Egy elég zsémbes, hosszas munkanap után bontva kifejezetten üdítő jelenség, megbizsergeti a szívet, lelket egyaránt.
A villányi területekről szüretelt chardonnay (Blanc de blancs) alapanyag ebben az évjáratban talán az eddigi legjobban eltalált Bock-pezsgő. Van benne érettség, de még megőrizte a lendületét is, szép savak tartják feszesen a szerkezetét, de nem őrizgetném sokáig, a magyar (tradicionális) pezsgőpiacon kifejezetten jó minőséget kapunk a pénzünkért.
-Győrffy Zoltán-
[ajandekutalvany_banner from=”2021-02-01″ till=”2021-02-15″][/ajandekutalvany_banner]