A Bock Borászat jól ismert és sokak által kedvelt kékszőlőmag termékcsaládja évről-évre bővül. A mikroőrlemény és a hidegen sajtolt olaj mellett, 2018-tól tablettaként is fogyasztható ez az antioxidánsokban rendkívül gazdag természetes alapanyag. A táplálékkiegészítőkkel párhuzamosan magas minőségű Bock natúrkozmetikumok és szappanok is kifejlesztésre kerültek, amelyek egész évben gondoskodnak bőrünk egészségéről és ápoltságáról.

2022-ben egy igazán kényeztető újdonsággal bővül a kínálat, a Bock Delight csokoládékkal. A különleges finomság megszületéséről a termék megálmodójával és kifejlesztőjével, Szűcs-Bálint Andreával, az Infinisweet Kft. vezető termékfejlesztő mérnökével, ügyvezető – tulajdonosával készítettünk interjút.

Mióta foglalkozik édesipari termékek, csokoládék fejlesztésével?

Élelmiszeripari mérnök tanulmányaim során nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az édesipar áll a szívemhez legközelebb. Nem csak azért, mert ezen a területen mindig édes az élet, hanem azért is, mert személyes, ételallergiákkal kapcsolatos problémáim miatt megtapasztaltam, milyen nehézségekkel küzd az, aki egyéni igényeinek megfelelő édességet keres. Így legfőbb célom az lett, hogy minden allergéntől és cukortól mentes, egészséges, kiváló minőségű és finom édességeket alkossak. Ezen az úton már 16 éve járok, és azt mondhatom, hogy minden nap tartogat valami izgalmas újdonságot, hiszen a kereslet és az igények folyamatosan nőnek, és a lehetőségek is folyamatosan bővülnek. Kifejezetten a kedvenceim azok a termékfejlesztési irányok, ahol nem pusztán finomat és allergénmenteset kell létrehozni, hanem olyan természetes összetevőket is bele kell csempészni a termékekbe, amelyek hozzájárulnak az emberek egészségének megőrzéséhez.

A boltok polcain is jól látható, hogy a csokoládék piacán egyre keresettebbek a különleges csokoládék. Melyek a jelenlegi fő trendek? Milyen újdonságok iránt tapasztalható a legnagyobb keresletet?

A vásárlók egyre tudatosabbak, és ma már egy édességtől is többet várnak el annál, hogy pusztán finom legyen. Főleg az a célja ennek a fogyasztói csoportnak, hogy mindig szuper formában legyenek, így sokan keresik a tökéletes „edzőtársat” egy kiváló fehérjeszeletben, vagy az a vágyuk, hogy egy kollagénnel dúsított csokoládéval szépüljenek.

Miben volt különleges a fejlesztés szempontjából a Bock kékszőlőmaggal készülő csokoládé, miben tér el más csokoládéktól?

A Bock kékszőlőmag önmagában is egy különleges összetevő, hiszen természetes polifenol forrás. Polifenol tartalma az egyik legmagasabb a természetben előforduló növények közül, emellett gazdag esszenciális zsírsavakban, illetve számos ásványi anyagot és nyomelemet is tartalmaz. Biztos voltam benne, ha mindezt csokoládéba zárjuk, akkor valamilyen különleges édesség születik. A végeredmény minden várakozásunkat felülmúlta, mert egy olyan szupercsokoládéval gazdagodhatott a Bock kékszőlőmagos termékcsaládja, amelyből 1 tábla tartalmazza a 3 napi ajánlott Bock Kékszőlőmag Mikroőrleményt, kiegészítve Bock Kékszőlőmag Olajjal. Mint minden fejlesztésemnél, itt is fontos volt, hogy ez a csokoládé is gluténmentes, hozzáadott cukor és tejmentes legyen, és ezen felül a paleo és vegán étrendet követők is fogyaszthassák. A csúcsminőségű alapanyagokon túl a krémes állag és az ízek harmóniája ejti rabul a fogyasztót, mert a Bock Delight egy falat Villány, a szüret zamatos íze.

Kiknek ajánlanátok ezt az új csokoládéféleséget? Mikor, mivel és hogyan érdemes fogyasztani?

Mindenkinek ajánljuk ezt a csokoládét, mert megkapja a Bock Kékszőlőmag Mikroőrleményt egy allergénmentes csokoládéba rejtve, amit bárhol, bármikor fogyaszthat, mindezt egy visszazárható dobozban, és még ajándéknak is kiváló.

Az olimpiára kijutni minden sportoló álma és nemcsak rendkívüli megtiszteltetés, de fantasztikus élmény is. Több olimpián is részt venni pedig különleges eredmény, ami mögött a tehetség mellett rengeteg munka és nagyon tudatos, fegyelmezett életmód is áll. Verrasztó Evelyn a számára első, 2004-es athéni olimpia óta mindegyiken megmérethette magát, és nemrég tért vissza Tokióból. Ezért kértük fel őt egy beszélgetésre, hogy meséljen nekünk olimpiai tapasztalatairól és ossza meg velünk, hogy milyen táplálkozási szabályokat követ a kiemelkedő sportteljesítményhez.

Mivel telnek a napjaid az olimpia befejezése óta? Milyen terveid vannak még erre az évre?
Az olimpia óta eddig leginkább pihenéssel és nyaralással töltöttem az időmet, valamint az úszáson kívül is van munkám, hiszen a testvéremmel közösen vezetünk egy kávézót, a Kaffeine Espresso Bar-t. Szerencsére most sokkal több időt tudok már erre is szánni. Azt, hogy az idei évben mi lesz, megmondom őszintén, még nem tudom. Még nem döntöttem el, hogy szeretném-e folytatni az úszást.

Több olimpián is versenyeztél, így már van viszonyítási alapod. Hogyan hasonlítanád össze a különböző helyszíneket? Mi jelentette versenyzés szempontjából a legnagyobb különbséget számodra?
Majdnem húsz év alatt öt olimpián vettem részt, ezért nehéz erre válaszolni, hiszen mindegyik idején teljesen más életszakaszban voltam. Ahogy felnőttem és javultak a sporteredményeim, az olimpiákat is teljesen másként éltem meg. A különbséget leginkább ebben tudnám megragadni. A legsikeresebb számomra Peking volt, a mostani tokiói olimpiánál pedig az volt a cél, hogy sikerüljön bekerülni a csapatba. Tisztában vagyok azzal, hogy már nem hozom azt a csúcsformát, mint tíz éve, hiába edzek rengeteget, idén is nagyon sokat dolgoztam. A tokiói olimpia szerintem nem volt rossz, ahhoz képest, hogy vírus idején versenyeztünk, és természetesen be kellett tartani a szabályokat, maszkban kellett lenni és tartani kellett a megfelelő távolságot. A szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy otthonosan érezzük magunkat.

Mennyire befolyásolta a sportolók teljesítményét, hogy nézők nélkül kellett versenyezni? Volt ennek bármi jelentősége?
Nem volt számunkra ez újdonság, tudtuk, hogy ez lesz, hiszen az elmúlt évben bármilyen versenyen is vettünk részt, az ugyanilyen zártkapus rendszerben működött. Persze teljesen más hangulat uralkodik a helyszínen, ha több ezer ember tapsol, ujjong, és szurkol a másiknak. Nyilván a sportolók szeretik ezt a hangulatot, ezért is próbálták betölteni maguk a lelátót. Az úszáson csak az úszók vehettek részt, ettől függetlenül a lelátón egész sokan ültek.

Milyen ételekkel készülnek az olimpián a sportolóknak? Ebben van különbség?
A helyszín és az ételválaszték általában hasonló minden olimpián: ötféle konyha ételeiből választhatunk, mint például ázsiai, európai, olasz, de persze a szervező ország hagyományos fogásai vannak túlsúlyban.

És ha már az ételekről van szó, egy versenysportoló számára kulcsfontosságú a tudatos táplálkozás. Te milyen étrendet és szabályokat követsz verseny előtt és után?
Évközben odafigyelünk a normális étkezésre, viszont a versenyek előtt két-három nappal elkezdjük a szénhidrátfeltöltést, és végre lehet csalni is. Én alapvetően nem tartok olyan szigorú diétát, bár nemrég derült ki, hogy érzékeny vagyok a tejre és a tojásra, így jobban oda kell figyelnem arra, hogy mit eszem. Az átállás nem mondom, hogy könnyű volt, de csak bele kell tanulni, és így is egész jókat lehet enni.

Verseny után mennyire engeded el magad?
Teljesen! Ez általában úgy néz ki, hogy a verseny után azonnal megyünk és mindent bepótolunk, amit az elmúlt félévben a diéta alatt nem ehettünk. Ilyenkor minden van a terítéken: fagyi, csoki, süti.

A táplálékkiegészítők milyen szerepet játszanak a mindennapjaidban? Milyen szempontok alapján választasz?
Számomra az egyik legfontosabb a folyadékpótlás, hogy milyen minőségben töltöm vissza az elveszített folyadékmennyiséget. Mivel nagyon sokat – legalább hat órát – edzünk a vízben, ezért elengedhetetlen az elektrolit visszatöltés és a normális vitaminháztartás biztosítása. Ezekre mindig nagyon odafigyelek.
A kevés táplálékkiegészítő kiválasztásánál, amit szedek, legfőképpen arra figyelek, hogy minél kevesebb mesterséges, káros összetevőt tartalmazzon. Manapság erre már vannak alternatívák, például vegán termékeket is vásárolhatunk.

Te is kipróbáltad nemrég a Bock Kékszőlőmag termékeit. Mi a véleményed a kékszőlőmagról és a természetes hatóanyagokról, antioxidánsokról?
Én abszolút hiszek abban, hogy ami sok antioxidánst tartalmaz, az csak hasznos lehet! Mivel mindig nagyon korán kelek és szinte azonnal rohanok is el otthonról, ezért minél hamarabb szeretek táplálékhoz jutni. Így alakult ki, hogy reggelente egy smoothieval indítom a napot. Szerintem ez az egyik legjobb megoldás, hogy tartalmas reggelihez jussunk, hiszen csak beledobálom a turmixba a hozzávalókat és pillanatok alatt elkészül. A reggeli smoothie-khoz a gyümölcsök közül a szőlő az egyik fő kedvencem, de gyakran kerül bele még banán, barack vagy áfonya is. Ahhoz, hogy még több tápanyagot vigyek be, szőlőmagőrleményt is szoktam hozzáadni a gyümölcsökhöz. Így mindenhez hozzájutok, amire a szervezetemnek szüksége van. A kékszőlőmagolajat is szeretem, de azt inkább akkor használom, ha salátát készítek: garantáltan kerül mindegyik tetejére belőle.

Ülünk a teraszon. Van ennél jobb megoldás egy nyári délutánra, amikor nincs semmi dolgod, a gyerekek a nagymamánál, a párod valahol épp barátnőkkel, te meg csak kiülsz a teraszra és olvasol, filmet nézel, vagy csak bámulod az égboltot, amin csak hébe-hóba tűnik fel egy bárányfelhő? Nos, a jobb megoldás, ha az a bizonyos terasz Villányban van, mert akkor biztos, hogy fröccs is kerül a kisasztalra, hűsítő, buborékos, jéghideg fröccs.

Úgy beszélek erről persze, hogy jómagam a Bock-teraszon üldögélek és épp érkezik az első pohár pezsgő, egy könnyed kezdés, Marcell a pohárban, arról már értekeztem, pezsgőt bárhol és bármikor, de nem csak lehet, ámbátor érdemes is inni.
Na meg persze egy nagy palack hűtött víz, hiszen a bor mellé a víz nélkülözhetetlen. A nyár mellé is az, persze, úgyhogy dupla adagot vigyünk a szervezetbe.
És hát tanuljunk a mediterrán népektől, borozni nem jó és nem érdemes csak úgy, pusztán borral. Étel is kell az asztalra, valami harapnivaló, mondjuk egy tálka Bock-kékszőlőmagolaj vulkáni sóval, szőlőmaglisztes kemencés lepénnyel pont belefér a nyári délutánba.
A teraszon már nem csak én üldögélek, egy fiatal pár költi el kései ebédjét, egy négyes asztalnál férfitársasság poharazgat.

Olvasgatásba csap át az írás, a pohár is kiürül, Matěj Hořava bánáti történeteit olvasgatom, Pálinka címen jelent meg. A bánáti cseh falvakról eddig keveset tudtam, de bácskai szülőfalum tizennyolcadik századi újratelepítésekor oda is érkeztek cseh telepesek, viszont ők beleolvadtak a magyar, szerb, horvát, sváb sokadalomba, legalábbis a cseh identitás odahaza nem tűnt fel.
Ehhez a könyvhöz viszont egy fröccs kell, lazán csak, egy hosszúlépés az olaszrizlingből. Aminek itt sváb és magyar identitása lehet, de Közép-Európában hányat is sorolhatnék még fel? Nem számolunk, töltünk. Könnyed, elég gyümölcsös olaszrizling, jól áll neki a szódavíz.

A teraszon közben kisebb csoportosulás támad, felnézek és tudatosul bennem, öt óra körül járhat az idő, indul a pincetúra. Ha nem lennék lusta, most sétálnék egyet a pince hűvösében, nem is tudom megszámlálni, hányszor jártam már odalenn és még nem untam meg. Kishordók, nagyhordók, végtelen hordós folyósó, a borkápolna, avagy körpince a túra végén, belesni a bortrezorokba, megnézni, miből is tettek el Bock-tartalékba.
Most azonban maradok a teraszon, csatlakozik a család is, elég volt a medencéből, játszótérből, pihenésből. Úgy érzem, közeleg a vacsoraidő.

Laci, akit régebbi időkben főúrként emlegetnénk egy boros novellában, és aki mindig tud valami újdonságot elővarázsolni, most egy finomseprőn érlelt chardonnay palackot vesz elő, maradt a szakmai kóstolóról, címke sincs rajta, viszont a bor bitang finom, kicsit krémes, de maradt benne gyümölcs is szépen. A vajas-vajkrémes-édesfűszeres chardonnay világot kedvelők is megízlelhetik, ez frissebb, de most épp izgalmasabb.
Ahogy telik a terasz, úgy lesz nagyobb a zsivaj, a házigazda épp egy nagyobb csapattal kóstol, a szavait éppúgy isszák, mint a borát. Mi is a borra figyelünk, az igencsak kiváló 2019-es malbec vezeti fel a Bock-steaket, ami mellé már a Bock 70+ érkezik. Tökéletes páros. Kékfrankos, merlot és cabernet franc házasítása, nagyon egyben van, nagyon harmonikus, most épp a 2018-as évjárat van forgalomban, ahogy olvasom, elég sok borverseny zsűrijének is tetszett. Ennél több egy júliusi estén nem is kell, ebben már van villányi kraft épp elég, de még egy második pohár is belefér.
Már a desszerten is túl vagyunk, amikor Laci még hoz egy meglepetést, a régi pincében járt a szomszédos nagy csapat, ahol több évtizedes archívum pihen és onnan érkezett egy palack. A nyolcvanas évek második feléből származik, portugieser vagy kékfrankos. A címke mér rég leporladt, vannak ilyen rejtélyes palackok. Ahogy a pohárban nyílik és belekóstolok, szerintem inkább kékfrankos lehet, de még mindig él, ősz is ugyan, kicsit pocakos is, de még végigsétál a korzón, sétapálcával persze.

A gyerekeseket a teraszon felváltják a vidámabb csapatok, feltekerik a terasz hangerejét, de ezek a boros vidámság hangjai. A család nyugovóra tér, én még elüldögélek egy pohár 70+ a poharamban, egy palack félretéve egy későbbi alkalomra, ki tudja, mikor lesz egy teljes szabad délutánom a Bock-teraszon.
Közben olvasgatok tovább, Horst Hummel, villányi borász és berlini ügyvéd, nem mellesleg kiváló irodalmár, boros esszéit olvasom az 1749.hu oldalon.
„(…) A bornak ivóra van szüksége, akiben ugyancsak értelmesen kiteljesedik valami. És nem csak bármi. Tudnia kell a borban bekövetkező sikerülés lehetőségéről, és tudnia kell, hogy ez a pillanat mikor jön el. Ez az értelemképesség maga a történetiség kiteljesedése az ivóban, aki csak ettől válik boldogságképes lénnyé. Csak így történhet meg benne a boldogság a borban kiteljesedő értelemmel való találkozás pillanatában.
Addig sok minden félresikerülhet. Az ivóban és a borban is. Hogy mindaz, ami van, van, még nem jelenti azt, hogy értelmes is. Csak azt jelenti, hogy megvan a lehetősége.
Minden bornak megvannak a csak neki megadatott lehetőségei, hogy borrá váljon. És csak ezek vannak neki, több egy sem. Csak egy vagy-vagy van. A bor vagy borrá válik, vagy semmi nem lesz belőle. Olyan nincs, hogy csak kicsit váljon borrá. Olyan viszont van, hogy félresikerüljön.”
Ülök a teraszon, kortyolgatom ezt a pohár hetvenpluszt (nem könnyen kezelhető és ragozható név, tegyük hozzá), a harmadik pohár igazság szerint, és azt érzem, sikerült a kiteljesedés, borban és ivóban egyaránt.

-Győrffy Zoltán-

Végre itt a várva várt második BOCK Vlog!

Ebben az epizódban betekintést nyerhettek pincerendszerünkbe, megismerhetitek a híres jammertáli családi pince történetét egyenesen Józsi bácsitól, valamint a hordók titokzatos világába is elkalauzolunk titeket Nézzétek újra együtt velünk!

Még több tartalomért iratkozzatok fel Youtube csatornánkra, kövessetek minket a Bock Bor facebook , illetve Bock_Wine_Estate Instagram oldalunkon!

Ha pedig megkívántátok borainkat, látogassatok el webshopunkra.

Évjáratok és tévhitek

A fogyasztói érdeklődést kutatók azt vélik, rövid és célzott információkat kell eljuttatni a vásárlókhoz. A média szeret túlozni és leegyszerűsíteni, a kettősség sok félreértést szülhet. Nincs időnk sok mindennek utána olvasni, mindent leellenőrizni, viszont a jól hangzó mondatokat, állításokat, főleg, ha sokszor halljuk őket, megjegyezzük és akár vissza is tudjuk mondani egy-egy arra alkalmas élethelyzetben. Például, hogy a jó bor minél idősebb, annál jobb lesz. De van ezekben a mondatokban igazság? Következzen egy csokor a boros tévhitekről, koncentráljunk ezúttal az évjáratokra!

Mikor a legjobb a rozé?

Csak az ideit, csak a frisset vedd meg! Kihallgatom vásárlótársaimat. A szupermarket borospolcait nézegetem, rutinból, mert vásárolni bort most nem fogok, ki is dobnának otthonról, meg a borospolcokra sem fér már újabb palack. De azért ha már egyedül vásárolok, hagyok időt a bámészkodásnak, szombat reggel van, a család még otthon alszik.

Rozéból tényleg csak a friss a jó? Egyre korábban jönnek ki a friss, primőr rozék, néhány éve még csak novemberre jelentek meg, mára már szeptember elején büszkén hirdetik a ropogós rozét a gazdák. Csak a friss a jó, vagy jó egyáltalán ez a nagyon korai borozás?

Van valami belülről fakadó türelmetlenség bennünk, amit ha némi versenyszellemmel kombinálunk, könnyen korai rozé lesz belőle. A fogyasztónak már szüret előtt kellene a friss, az újbor, a kereskedő naponta hívja a borászt, küldi az üzeneteket, a borász meg kénytelen-kelletlen kötélnek áll, a bevétel nagy úr, nem csak pandémiás időkben.

Így lesz egyre korábban újborunk, ami friss, ropogós, van benne izgalom, de csak ideig-óráig. A bor természetes folyamatok révén lesz időtálló, a gyorsított eljárásoknak az eltarthatóság, az érlelhetőség a kárvallottja. Bár rozét érlelni senki se szeretne, így a nagyon friss rozékat mielőbb fogyasszuk el. Amelyek azonban később jelennek meg, ott már érdemes hónapokban gondolkodni, akár kartonszámra bevásárolni.

De vajon van-e olyan rozé, ami nem csak egynyári virág és akár évekig élvezhető? Ha a boltok polcain keresgélünk, kevés ilyent találunk. A legtöbb magyar rozé rövid távra, egész gyakran direkt fröccsbornak készül. A kivételek azonban önállóan és hosszabb ideig is élvezhetők, vannak kísérletek a héjon tartási idővel, a hordóhasználattal, seprőn tartással, miegyébbel, hogy komolyabb borok is készüljenek a rozéuniverzum egyes szegleteiben.

Portugieser – csak Márton-napi bor?

A portugieser (vagy ahogy egykoron hívták, a kékoportó, alias oportó) évszázadokon át alapozta meg a villányi gazdák fogyasztását és bevételét. A kilencvenes években azonban fordult vele a világ, előtérbe kerültek a nagy nemzetközi fajták és a háttérbe szorított portugieser a Márton-napi libavacsorák állandó szereplőjévé vált. Ez az a fajta, amely képes arra, hogy már novemberben frissességet, gyümölcsösséget, borosságot is mutasson, de ne ragadjunk le itt.

Egy részét megisszuk ugyan frissen, de a primőrön túli oportó-világ sokkal izgalmasabb. A szüret utáni év elsőharmadában megjelenő portugieserek hosszabb távon élvezhetők, palackérlelést mutatnak, akár évekre eltehetők, jó, nem évtizedekben mérjük az érlelhetőséget, de az csak ritka boroknak adatik meg, erről majd később.

A gyümölcsös, könnyed, jó savú portugieserből sok termelő esetében bátran leemelhetjük az eggyel korábbi évjáratot is, sokszor meglephet bennünket a bor minősége, abszolút pozitív értelemben.

A Portugieser du Monde, a fajta világbajnokságának főszervezőjeként hét éven át kóstolhattam a világ legjobb kékoportóit és nagyszerű élményekben volt részem. Nagyon sok olyan 5-10 éves bort találtunk, amelyek egyedülálló kóstolási tapasztalatokban részesítettek, de arra is akadt példa, hogy a nyolcvanas évekből még működő oportót bonthattunk.

Ráadásul egyre több pincészet gondolkodik, persze megfelelő évjárat esetén válogatásokban, ahol egy kicsit a fajta mélységeire is idő jut, amikor a különcségekre is beleférnek és izgalmas borok jönnek létre, volt már példa Villányban pezsgőre, édes desszertborra vagy akár hosszú hónapokon át hordózott, vastag vörösborokra is. És mindegyik működött!

Fektessünk be, fektessük el!

No de nézzük meg azt is, valójában mit érdemes elfektetni. Ha őszinték szeretnénk lenni, ezt előre szinte senki sem tudja megmondani minden borról. Azt nagyjából tudjuk, hogy mondjuk egy tokaji aszú (jó pincészetből, jó évjáratból) több évtizedes érlelési potenciállal bír. De mennyit bírnak a vörösborok?

Villányban a nyolcvanas évek vége óta kóstolhatjuk a családi pincészetek minőségi borait, így alig három évtizedes az a tapasztalat, amivel rendelkezünk. De ennyi is elég volt arra, hogy az már kiderült: a kiemelkedő villányi borok, a nagy vörösborok, igazándiból olyan 3-5 éves koruktól kezdve mutatják meg szebbik arcukat, de általában 8-10 évesen érik el azt a szépséget, ami kiemelkedő borok esetében akár 15-20 éves korukig is ott marad bennük.

A személyes élményeim közül az érlelhetőséget Villányban leginkább Tiffán Ede 1967-es cabernet franc-ja mutatta meg, amiből már csak alig pár palack létezik, és ami még az egykori kombinát keretein belül készült el, szűztermésként. Ötvenegy éves korában kóstoltuk meg nemzetközi szakírókkal és ott mindenki elhitte, miért Villány a fajta igazi otthona.

Vagy ilyen aha-élményt adott egy Pécsi Borozó kóstolónkon a Bock Capella 2007. Tizenkét évesen olyan csúcson volt, ami az egyik legnagyszerűbb élményt adta, ahogy kiteljesedett és ahogy utána a maradék palackot elkóstolgatva egyre izgalmasabb lett, egyre több réteget mutatott meg. Azóta nem is kóstoltam, nehogy megtörjön a legenda varázsa, de biztos vagyok benne, hogy még mindig nagy élmény lehet.

A világban készített borok 85-90 százaléka azonban olyan bor, amit 1-2 éven belüli fogyasztásra készítettek. Van olyan 8-12 százalék, itt a borokat már akár 3-8 évig is érlelhetjük, fejlődhetnek, ritka esetekben túl is teljesíthetik a várakozásainkat. És van az a 2-3 százalék, ami miatt igazán érdemes borokkal foglalkozni, amelyek akár évtizedekig is eltarthatók és élvezhetők.

Hogy mi tartozik ebbe a 2-3 százalékba? Nos, ezt előre nem mindig lehet megmondani. A borjedik, a Master of Wine-ok talán jobban tudnak prognózist adni. Jómagam azt mondhatom, hogy egy harmonikus, jól strukturált, nem túl alacsony alkoholtartalmú (mondjuk 12 % felett), nem túl alacsony savakkal rendelkező bor jó eséllyel indul, amihez az is kell, hogy már fiatal korában ne érezzünk benne semmiféle hiányosságot.

Villányban az átlagosan nagyobb az esély arra, hogy érlelhető vörösborokat kapjunk, kóstoljunk, hallgassuk meg a vendéglátónkat és próbálkozzunk egy nekünk tetsző bort eltenni, egy-két kartonnal akár és negyedévente, félévente elővenni, bontani, megfigyelni, ahogy érik, ahogy fejlődik. Játéknak sem utolsó…

Győrffy Zoltán 

A böjt szinte az összes világvallás szerves részét képezi, a nagyböjt a keresztény közösségekben a húsvét előtti negyven napos előkészületi, bűnbánati időszak. A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánatot, az áldozathozatalt és a megtisztulást szolgálja.

Időközönként szükségünk van a megújulásra kívül-belül, ehhez szeretnénk segítséget nyújtani és pár recepttel készültünk, melyeket egyszerű elkészíteni és tökéletesen beilleszthető a böjti időszakhoz kapcsolódó táplálkozásba.

Tésztaétel (vegán, laktóz- és gluténmentes)

Hozzávalók 2 főre:
• 20 dkg felkockázott zeller és sárgarépa vegyesen
• 2 db alma
• 15 szem dió
• 15 dkg tojásmentes, durum száraz tészta, vagy alternatíva lehet a gluténmentes, illetve növényi eredetű tészta
• 1 kiskanál BOCK Kékszőlőmag mikroőrlemény
• BOCK Kékszőlőmag olaj
• kevés só, bors

A diót, majd vele a reszelt almát pirítsuk meg BOCK kékszőlőmagolajon.
Keverjünk hozzá a már előre lepirított, kis sóval, borssal ízesített zöldségkeveréket, majd adjuk hozzá a megfőzött tojásmentes durum tésztát, vagy a növényi eredetű tésztát.
Szórjuk meg 1 kiskanál BOCK kékszőlőmag mikroőrleménnyel, forgassuk jól össze.
A tészta remekül felveszi a képződött finom és egészséges szaftot. Könnyű vacsorának tökéletes lehet.

Saláta (vegán, laktóz- és gluténmentes)

Hozzávalók 2 főre:
• 20 dkg vegyes saláta elszelve (jégsaláta, fejes saláta)
• egy marék szeletelt káposzta
• egy marék kukorica
• egy felkockázott alma, vagy körte
• egy mandarin leve
• fél citrom leve
• BOCK Kékszőlőmag olaj
• só

A salátát, a káposztát, a kukoricát és az elszelt almát, vagy körtét egy tálban összeforgatjuk, majd elkészítjük a salátaöntetünket. A fél citrom és a mandarin levét kifacsarjuk, teszünk hozzá ízlés szerint sót, egy kis BOCK szőlőmagolajat, jól összekeverjük és a salátára öntjük. Igazán gyors és könnyű fogás lehet vacsorára, ráadásul tele van vitaminnal és rosttal.

Rakott karfiol quinoával (guténmentes, elkészíthető laktózmentes és vegán változatban is)

Hozzávalók 2 főre:
• 15 dkg főtt quinoa
• 20 dkg karfiol
• 2 főtt tojás, vagy alternatívaként vegánoknak tofu
• egy pohár natúr joghurt, ami helyettesíthető növényi joghurttal
• 15 dkg reszelt sajt, ami helyettesíthető vegán, növényi sajtkészítménnyel
• BOCK Kékszőlőmag olaj
• só, bors őrölt pirospaprika

A karfiolt sós vízben előfőzzük, vagy ha van párolásra alkalmas edényünk, akkor előpároljuk, akkor lesz tökéletes, ha kissé megpuhul, de még ress marad. Üvegtálban, vagy tepsiben elkezdjük rétegezni a hozzávalókat. Először lerakunk egy réteg zöldséget, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, ezt megszórjuk egy adag már megfőzött quinoával, amit meglocsolunk egy kis BOCK szőlőmagolajjal, majd a szeletelt főtt tojás, vagy tofu következik egy rétegben. Ezt legalább még egyszer ismételjük meg, de ha több réteget készítünk, akkor még finomabb lesz. A végén a natúr joghurtot kikeverjük sóval, borssal, őrölt paprikával, leöntjük vele a rakottast és megszórjuk sajttal. Utolsó mozzanatként betesszük a sütőbe 200°C-ra, ahol körülbelül 10-15 perc alatt aranybarnára sütjük. Egészségesen laktató húsmentes fogás, melyet bátran ajánlunk a böjti időszakban.

Tápióka puding gyümölcspürével (vegán, laktóz- és gluténmentes)

Hozzávalók 2 főre:
• 10 dkg tápióka gyöngy
• 1 l kókusztej
• 0,2 l víz
• méz, nádcukor, vagy bármilyen növényi szirup ízlés szerint
• 1 ek. BOCK Kékszőlőmag olaj
• BOCK  Kékszőlőmag Mikroőrlemény
• 10 dkg gyümölcs

A tápióka gyöngyöt megfőzzük a víz és a kókusztej elegyében, annyi mézet, illetve nádcukrot adunk hozzá, amennyit az ízlésünk megkíván. Fontos, hogy egészen addig főzzük a tápióka gyöngyöt, amíg a kis fehér részek át nem változnak teljesen átlátszóvá, egyneművé, akkor tökéletes, ha puding állagú, de még könnyen keverhető. Ha szükséges pótolni még folyadékkal, bátran megtehetjük, hogy az állaga megfelelő legyen. Mielőtt szervírozzuk, hozzákeverünk egy evőkanál szőlőmagolajat. Még melegen kis tálkákba szedjük, végül bármilyen gyümölcsből készíthetünk a tetejére pürét, amihez adjuk hozzá a szőlőmagőrleményt. Igazán finom egzotikus gyümölccsel, például mangóval, de tökéletes feltét lehet rá bármilyen gyümölcs, amit otthon a kamrában találunk.

Jó étvágyat hozzá!

-Szőke Nelli-

Különleges alkalomra nem mindennapi bor illik. Manapság már óborokból is széles kínálat áll rendelkezésünkre és ha hozzájutunk egy effajta régi tételhez, akkor ne feledjük, hogy fontos lépéseket kell eszközölnünk a palack kinyitása, kitöltése, kóstolása során.

Az alábbiakban összeszedtük, hogy mire érdemes figyelni, ha egy idősebb, esetleg régóta tárolt bort szeretnénk kóstolni.
Kóstolási útmutatónk irányadó lehet, ugyanis egy húsz, harminc éves bor igazi kuriózumnak tekinthető, mind értékét, mind egyediségét tekintve.

Óborok a középpontban

Amennyiben az óbort a közeljövőben kívánjuk elfogyasztani, úgy az esetleges vásárlás után, a szállítást követően érdemes álló helyzetben tárolni. Legalább pár napig nyugalomba kell helyezni bontás előtt, hogy az esetleges üledék, ami az elmúlt évtizedek alatt képződött, leülepedjen. Ha a bort a közeljövőben nem fogyasztanánk el, úgy tárolását fektetve, sötét helyen és pincehőmérsékleten javasoljuk.

A palack nyitása

A palack kibontása is kiemelt figyelmet igényel. A dugó kihúzása előtt nézzük meg, hogy milyen mély a palack szájában a dugó hossza és figyeljünk rá, hogy a dugóhúzó spirálja végig be legyen tekerve teljesen, mielőtt kihúzzuk a dugót. Igen fontos lépés, ugyanis ez a mozzanat biztosíthatja, hogy a dugó egyben, törés nélkül kerüljön ki a palackból. Ezután óvatosan húzzuk ki a dugót a palackból.

Dekantálni kell

Egy igazán különleges óbornál fontos és kihagyhatatlan lépés a dekantálás, ami áttöltést jelent. Az idősebb boroknál az eljárás során az üledék eltávolítására is szolgál, fiatalabb borok esetében levegőhöz, oxigénhez juttatjuk a bort, így még jobban előjönnek az illat és zamatanyagok. Erre a célra a legalkalmasabb a dekantáló edény. Ha professzionális módon akarunk eljárni, akkor használhatunk égő gyertyát is, mellyel hátulról világítsuk meg a palackot, ezáltal dekantálás közben látjuk mikor érünk az üledékhez. A dekantáló üvegbe áttöltött bort pihentetni kell körülbelül húsz, harminc percig, de ha nagyon régi, húsz, harminc éves tételről beszélünk, akkor akár másfél óra szellőztetés is járhat neki.

A kóstolás előtti utolsó dolgunk a borunk szakszerű kitöltése a pohárba. Akár palackból, akár dekantáló edényből töltjük a bort szellőztetés után, mindig lassan, óvatosan kell töltenünk, hogy az üledék a palack vagy az edény alján maradjon.

Fontos még említést tennünk a bor színéről. Amikor óbort kóstolunk és téglás, barnás színárnyalatot tapasztalunk, nem kell megijednünk, egy öreg, régi tételnél ez megszokott és megengedett.

A megérdemelt kóstolás

Végül a várva várt pillanat, amikor a poharunkban láthatjuk kóstolni kívánt óborunkat, ami egy ilyen egyedi és öreg tételnél megköveteli a több pontból álló professzionális kóstolást is.

Ha a fent említett tanácsokat megfogadjuk, biztosan páratlan kóstolási élményben lesz részünk.

Érdemes távlatokban gondolkodni és kedvenc évjáratainkból eltenni a pince mélyére pár palackot, hogy évek múltán vissza tudjuk kóstolni őket.

-Szőke Nelli-

Az isteni finom fánk elkészítésének leírása előtt tegyünk egy kis kitekintést a farsang történetével kapcsolatban.

A farsangi időszak vízkereszttől (január 6) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, hamvazószerdáig tart. Pogány szokásokból ered, a tél elmúltát, a tavasz beköszöntét ünneplik világszerte, melyhez zajos mulatozás, bolondozás, evés-ivás kapcsolódik. Nálunk, Magyarországon a leghíresebb farsanghoz köthető ünnep a Busójárás, melyről már a XIX. századból vannak feljegyzések. A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnep, a résztvevők búcsúznak a hideg évszaktól és köszöntik a tavasz eljövetelét.
A farsangi időszakhoz hagyományosan köthető ételek, a kocsonya, a káposztás fogások és a farsangi fánk.

Kihagyhatatlan desszert a szalagos fánk, melyet illik saját kezűleg elkészíteni, frissen, még melegen, házi lekvárral kínálva fogyaszthatjuk, mellé egy jó kis desszertbor, vagy akár egy laza fröccs is passzolhat.
A Bock Pince chef csapatának rendhagyó farsangi fánk receptje egyedülálló, ugyanis csempésztek némi szőlőmagőrleményt is a tésztába.

Recept:

4 főre
Előkészítési idő: 40 perc
Elkészítési idő: 20 perc

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 5 dkg vaj
• 3 dkg élesztő
• 1 csipet só
• 2 tk kékszőlőmag őrlemény
• 2 db tojássárgája
• 5 ml rum
• 5 dkg cukor
• 3 dl tej
• porcukor és lekvár

Langyosítsuk meg a tejet, majd adjunk hozzá egy evőkanál cukrot, és morzsoljuk bele az élesztőt. Várjuk meg, míg felfut az élesztő. A lisztet, a kékszőlőmag őrleményt szitáljuk bele egy tálba, adjuk hozzá a megkelt élesztőt, a sót, a maradék cukrot és tejet, a rumot, a puha vajat, majd a tojássárgákat is. Dagasszunk rugalmas tésztát (ezt lehet géppel, vagy hagyományosan kézzel is) és ha összeált a tésztánk, takarjuk le, majd kelesszük egy órán át.
Ha a tészta a kétszeresére nő, borítsuk enyhén lisztezett felületre, és nyújtsuk ki ujjnyi vastagságúra. Tetszőleges méretű pogácsaszaggatóval, esetleg pohárral szaggassuk ki, majd minden egyes fánk közepébe a hüvelykujjunkkal egy mélyedést nyomjunk. Ismét letakarjuk őket és még 20 percig hagyjuk kelni.
Bő, forró zsiradékban, közepes lángon, süssük a fánkokat fedő alatt. Amikor az egyik felük aranybarnára sül, fordítsuk meg, és süssük meg a másik oldalukat is, immár fedő nélkül. Ha készre sültek, csepegtessük le papírtörlőn. Tálaláskor megszórhatjuk ízlés szerint porcukorral és mindenképpen kínáljunk hozzá házi lekvárt. Mi a saját termésű almánkból készült, szőlőmagőrleménnyel dúsított lekvárral kínáljuk a fánkot.

Jó étvágyat hozzá!

forrás: mohacsibusojaras.hu

-Szőke Nelli-

Pezsgőt mindig IS lehet inni. Máris szembementünk tehát a magyar társadalom alaptézisével, miszerint a pezsgő az újév és/vagy a piros betűs ünnepek itala. Mondok még majd ilyeneket és nem csak polgárpukkasztásból, hanem mert azt gondolom, hogy a bor, a pezsgő akkor tér vissza igazán a magyar asztalokra, ha lehámozzuk róla egyik oldalról a rárakódott pátoszt, eloszlatjuk a lila ködöt, másik oldalról eltekintünk a bor, mint puszta alkoholbevitel fogalomrendszeréről.

A magyar pezsgőfogyasztás zöme édes tankpezsgő. Ami többségében nem a pezsgőről szól, sokkal inkább az édes buborékokról, amelyek csiklandozzák az orrunkat, garatunkat, felgyorsítják az alkohol cikázását testen belül és hamarabb csiccsentünk be a kelleténél. Ezekről most nem túl sok szó fog esni, ahogy a vörösboros kólát sem magyaráznám túl.

Nem libbenünk át a túloldalra sem és nem hiszünk abban, hogy az egyetlen létező megoldás a buborékos világban a champagne volna, abból is csak a soktízezres verzió. Feledkezzünk meg a sznobokról, akik nevekre, címekre és nullákra gyúrnak, mi csak élvezni szeretnék a poharunkba töltött italt és a kezdő pezsgősök ne champagne-t töltsenek.

Van a kettő között ezer árnyalat, stílus, ízvilág, mutatom, mondom mi mit jelent. Gyorstalpaló, egyszeregy.

A leghíresebb pezsgő a fentebb már említett champagne, ami Champagne régiójáról kapta nevét, ahol pinot noir, pinot meunier és chardonnay szőlőfajtákból készítenek palackos erjesztésű pezsgőket. Ehhez a pezsgőhöz idő kell, érettség és némi bubis gyakorlat.

És akkor máris ugrunk egyet. Van tehát palackos erjesztésű pezsgő. Palackban erjesztik, palackban érlelik, a nemzetközi neve: methode traditionelle. A magnum, azaz másfél literes palackban erjesztett, majd tartályban egalizált és normál palackba visszatöltött és érlelt verzió a methode transvasée. A tankpezsgő tartályban születik meg, ez a legolcsóbb verzió és ebből készül a legtöbb, de ez nem jelenti azt, hogy ebben a kategóriában ne akadnánk gyöngyszemekre.

A spanyol ellenlábas klasszikus pezsgő, a cava elsősorban xarel-lo, macabeo és parellada szőlőfajták felhasználásával készül, a legjelentősebb központja Katalónia, azon belül is Penédes borvidék, egész közelről pedig Sant Sadurni a cava fővárosa. A cava úgy klasszikus pezsgő, hogy közben nem az élesztős, kétszersültes, vajas kekszes aromatika dominál benne, hanem megmaradt a mélyén a spanyol-katalán életörömből.

A francia pezsgők más borvidékről elsősorban a crémant nevet viselik, Olaszországban a Franciacorta egy jelentős pezsgős terület, a németeknél sektet kell keresni, ha pezsgőt kortyolnánk, Dél-Afrikában meg a cap classique nyújt bubis élvezeteket.

A gyöngyöző borról most ne ejtsünk szót, ott hozzáadott széndioxiddal visznek buborékot a borba, egy lightosabb eljárás felületes élvezetekhez. Keressük a pezsgőt.

A hazai trendeket figyelve a pezsgő most épp térnyerésben van. Nem töretlen a térhódítás, a pandémiás idők, a vendéglátás szüneteltetése nem kedvezett ennek a divatnak, de bízzunk benne, hogy nem csak divathóbort, hanem tartós jelenség lesz a minőségi pezsgő elterjedése.

Mert pezsgőt lehet kortyolni reggelihez, délben kiváló aperitif, délután a traccsoláshoz, könnyed beszélgetésekhez is működik, este meg főzhetünk hozzá vacsorát vagy ezzel csábíthatjuk el kedvesünket.

Az édes pezsgőről beszéltünk, annyit el kell mondanunk, hogy itt nem a klasszikus boros kategóriák vannak érvényben:

Nyerspezsgő (brut nature, zéro dosage): a cukortartalom kevesebb mint 3 g/l

• Extra brut: 0-6 g/l
• Száraz (brut): kevesebb mint 15 g/l
• Extra dry (extra trocken): 12-20 g/l
• Dry (sec, trocken): 17-35 g/l
• Félédes (demi sec, medium dry, halbtrocken): 33-50 g/l
• Édes (doux, sweet, süss): több mint 50 g/l

A hardcore pezsgőrajongók a felső két kategóriában lubickolnak, a brut még kegyes engedménnyel indulhat náluk, mi azonban azt gondoljuk, hogy minden kategória nyújthat élvezetet, ha megfelelő alkalmat találunk neki.

Hogy az első pezsgő milyen lehetett, nem tudjuk, többen vélik úgy, hogy náluk van a buborékos bor igazi otthona, de a legerősebb legenda szerint a pezsgő” feltalálója egy francia bencés szerzetes, bizonyos Dom Perignon a Hautvillers apátságban tevékenykedett. Az apátság pedig egy igen híres szőlőtermő vidéken, Champagne-ban működik. Vissza az elejéhez, ismét csak egy champagne. Lassan bontani is kellene egyet.

Bontsunk inkább magyar pezsgőt. merthogy nálunk sem kis hagyománya van a buborékosoknak, volt időszak, amikor a franciákkal vállvetve a legnagyobb pezsgőkészítők közé tartoztunk.

Az indulás egész korai volt, Sümegen már 1806-ban két pezsgős pince működött: a Rosty és a Bajomi pince. Pezsgő szavunkat gróf Széchenyi István alkotta, aki a Hitel című munkájában elsőként nevezte a franciák champagne-át pezsgőnek.

A mai Magyarország területén a folyamatosan működő pezsgőgyárak közül a pécsi Littke volt az első. A Szent István téren 1859-ben indította el a pezsgőkészítés a szabólegényből lett pezsgőgyáros Littke Lőrinc.

„Millenniumi kiállítás: Ferenc József küldöttséggel távozik a Littkei pezsgőgyár pavilonjából. A felvétel 1896-ban készült. Forrás Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.136

Villányban sem modernkori trend a pezsgő, hiszen a Schaumburg-Lippe hercegi uradalom által 1912-ben alapított pezsgőgyár Crémant Rose pezsgőjével rövid időn belül országszerte ismertté vált, ám a világháború még gyorsabban véget vetett a fejlődésnek.

Crémant néven Polgár Zoltán készített ismét villányi pezsgőt, majd egyre többen kezdtek el foglalkozni a buborékosok királynőjével. Például Bock József is, aki Marcell (Bock József idősebb unokája) néven hozta ki első pezsgőjét. A poharunkba ezúttal a 2013-as évjárat került. Brut nature, még emlékszünk, mit jelent, ez bizony nyerspezsgő, azaz nincs likőrözve, a cukortartalma 2,2 gramm literenként.

Szép megjelenésű, szép, csillogó színű, a kora ellenére gyümölcsös, élénk illatokkal indít. Grapefruit, gyömbér, citrusok, alma, friss ízek, kicsit visszafogott pezsgés. Egy elég zsémbes, hosszas munkanap után bontva kifejezetten üdítő jelenség, megbizsergeti a szívet, lelket egyaránt.

A villányi területekről szüretelt chardonnay (Blanc de blancs) alapanyag ebben az évjáratban talán az eddigi legjobban eltalált Bock-pezsgő. Van benne érettség, de még megőrizte a lendületét is, szép savak tartják feszesen a szerkezetét, de nem őrizgetném sokáig, a magyar (tradicionális) pezsgőpiacon kifejezetten jó minőséget kapunk a pénzünkért.

Bock Marcell Pezsgő >>

-Győrffy Zoltán-

[ajandekutalvany_banner from=”2021-02-01″ till=”2021-02-15″][/ajandekutalvany_banner]

A címben feltett kérdésre egyszerűnek tűnik a válasz, de a valóságban egyáltalán nem magától értetődő, hogy mely borok használhatják a „villányi” megnevezést, illetve milyen feltételeknek kell megfelelnie egy bornak, ha eredetvédett classicus, premium vagy super premium kategóriába szeretné a készítője besorolni. Ezekre a kérdésekre derítünk most fényt Nagy Gergellyel, a Villányi Borvidék Hegytanácsának titkára segítségével.

1. Gyakran találkozhatunk különleges jelzésekkel a villányi borokon, így a Bock borainak címkéjén is: villányi classicus, villányi prémium, villányi super premium. Miért van szükség ezekre a jelzésekre és mióta vannak használatban?

Ezeket a jelöléseket 2006 óta használja a borvidék. Előzménye, hogy az Európai Unióba történő belépésünk után, az EU-s jogszabályokkal összhangban, egy 2005-ös miniszteri FVM rendelet szabályozta először ezt a területet és alapozta meg gyakorlatilag a villányi borvidék védett eredetű borainak termelését. Eredetileg csak 2 kategória, a classicus és a premium került meghatározásra, és csak jóval később 2012-től – amikor már a termékleírás is szabályozta a védett eredetű borok termelését-, került bevezetésre a super premium kategória a 2014-es évjárattól.

Bár országos szinten nem Villány volt az első fecske az eredetvédelem terén, de abból a szempontból egyedi volt, hogy minden olyan fajtát, ami a piacon „villányi” néven megtalálható volt, már ekkor -beemeltünk a rendszerbe, így nálunk teljeskörű borvidéki eredetvédelem került kialakításra, szemben a többi borvidékkel.

A legtöbb hazai borvidék 2012-ig vagy egyáltalán nem rendelkezett a mai értelemben vett eredetvédelemmel és csak egyes terméktípus, vagyis egy-két márka lett kiemelve, arra építették fel az eredetvédelmi rendszert, nem a teljes palettára. Például nálunk Villányban a fehér borok vagy a fehér bort adó szőlőfajták egyáltalán nem főfajtái a borvidéknek, de ezek is ugyanúgy megjelentek a szabályozásban mind a telepítésükre, a termelésükre, mind az ezekből készülő borok előállítására és forgalomba hozatalára vonatkozóan, egészen a címkézésig, mint a híres kékszőlőfajták. Ez már önmagában védelmet is biztosít. A miniszteri rendelet eleve nagy biztonságot nyújt ahhoz, hogy ne lehessen visszaélni a „villányi” névvel, vagy ha valaki jogosulatlanul használná, vagy használta ezeket a megjelöléseket, akkor a közösség fel tudjon lépni a visszaéléssel szemben.

Az eredetvédelem a gyakorlatban azt jelenti, hogy részletes termékleírás készül, amely a védett eredetű termék előállításának teljes folyamatát konkrét feltételek alapján szabályozza. Ezt a leírást folyamatosan, évről évre finomítjuk, csiszoljuk a termesztési és piaci tapasztalatok, illetve a szakma és a helyi borászközösség észrevételei alapján.

2. Voltak olyan korábbi nemzetközi vagy hazai példák, amelyeket figyelembe vettek a villányi eredetvédelmi rendszer kialakításakor?

Köztudott, hogy sváb környék a miénk, vagyis élő kapcsolatokat ápolunk mind Németországgal, mind Ausztriával, ezért talán nem meglepő, hogy szakmai oldalról az osztrák és német kollégáktól mindig előszeretettel tanultuk el a jó gyakorlatokat. Szerencsésebb helyzetben levő termelőkként, ők előttünk járnak sok területen ezért érdemes meríteni az ő tapasztalataikból is.

3. Miért pont a kikerics lett a villányi borok védjegye?

Végtelenül egyszerű oka van: a magyar kikerics kizárólag itt a Villányi-hegységben, azon belül is a Szársomlyó hegy déli oldalán található meg, vagyis kifejezetten erre a termőhelyre jellemző növényfajtáról beszélünk. Fokozottan védett növény, nehéz is megtalálni. Nem véletlen, hogy a Szársomlyó hegyen nem lehet csak úgy szabadon túrázgatni, kizárólag vezetett túrákon lehet részt venni. Így lett ez a kedves kis virág, a kikerics a villányi védett eredetű borok szimbóluma, ami egyben a villányi borok védelmét és hitelét jelzi. A villányi borok címkéin látható, egységesen használt grafikát még 2005-2006 során vezettük, majd egy utólagos frissítést követően, 2007 óta már a jelenlegi, végleges kikericcsel találkozhatnak a fogyasztók.

4. Mit jelentenek az egyes villányi kategóriák, mi a különbség köztük?

Bár átjárható a rendszer, de ha nagyon leegyszerűsítem az amúgy rendkívül szigorú és komplex szempontrendszert, már eleve eldől a kérdés ott, hogy melyik ültetvényről származik a borba kerülő szőlő, honnan lehet egyáltalán premium vagy super premium termékekhez szüretelni. Pontosan elő van írva, hogy milyen bírálattal kell rendelkeznie az ültetvénynek, minimum hány tőkét kell telepíteni hektáronként, ahhoz, hogy azon akár classicus, akár premium szőlőfajtát lehessen termeszteni. Szabályozzuk és természetesen ellenőrizzük is, hogy a szüret során mekkora lehet a megengedett legnagyobb termésmennyiség hektáronként. A classicus kategória esetében ez 130 mázsa/ hektár, premium kategória esetében 85 mázsa/hektár, a super premium esetében pedig 50 mázsa/hektár. Ebből is látszik, hogy milyen jelentős különbségek vannak az egyes kategóriák között. A szabályozás keretét ez esetben is a bortörvény adja meg, de annál jóval szigorúbbak a saját előírásaink.

5. Hogyan történik a védjegy odaítélése? Melyek azok a szempontok, amelyeket vizsgálnak, amikor egy borászat valamelyik kategóriát fel szeretné tüntetni a borain?

Az első feltétel, hogy csakis a Villányi Borvidéken megtermelt szőlőből lehet előállítani olyan borászati terméket – lehet ez csendes bor, pezsgő, széndioxid hozzáadásával készült gyöngyözőbor – ami villányi névvel forgalomba kerülhet. Ha egy termelő minden előírt szabályt betart a termésmennyiségtől a szőlőművelésen át, odáig, hogy mennyi bort lehet készíteni az egyes terméktípusoknál, akkor lesz egy olyan bor a pincéjében, amit elméletileg villányi néven lehetséges értékesítenie. Bár a forgalomba hozatali engedélyt minden esetben az országos borászati hatóság állítja ki, de ezt az EU-s és a nemzeti szabályozás szerint is meg kell, hogy előzze a termelői közösség, pontosabban a borvidék borbíráló bizottsága által végzett érzékszervi minősítés, ami nélkül az országos hatóság nem engedélyezi a „villányi” név használatát, illetve a classicus, a premium vagy super premium kategóriák feltüntetését.

A védjegy odaítélése lényegében azt jelenti, hogy a termelői közösség helyben dönti el azt, hogy az általuk támasztott követelményeknek, illetve a hivatalos termékleírásnak, teljes mértékben megfelel-e a védjegyre pályázó borászati termék, azaz alkalmas-e arra, hogy villányi néven forgalomba kerüljön. Ennek alapján Villányban 2006 óta gyakorlatilag csak olyan borászati termékek kerülhetnek forgalomba, amelyeket a helyi borbíráló bizottság vakon lekóstol és úgy dönt, hogy megfelelnek az elvárásoknak.

6. Kikből áll a Villányi Borvidék Borbíráló Bizottsága (VBBB) és milyen gyakorisággal ülnek össze?

A borvidéki bíráló bizottság körülbelül 50 főből áll és lényegében minden helyi aktív borászatot reprezentál a borvidéken. A névsort évente vizsgálják felül, mivel létezik egy minimális fluktuáció a személyi állomány tekintetében, ugyanakkor a tagok egy része már 2006-tól, vagyis a kezdetektől folyamatosan részt vesz a minősítéseken. A bizottság tagjai közül véletlenszerűen, sorsolásos rendszerben kerülnek felkérésre a heti gyakorisággal megtartott minősítésekre a bírálók.

A jogszabály előírja, hogy minimum 5 főnek kell jelen lennie a minősítésen, hogy határozatképes legyen a bizottság munkája. Optimálisabb, ha legalább 7 tag van jelen, mert akkor nem fordulhat elő, hogy ne legyen meg az egyértelmű, egyszerű többségi szavazat. Ennek hiányában az adott tétel nem kerülhet forgalomba „villányi” megjelöléssel. Épp ezért szerencsésebb a páratlan szám az egyértelmű döntésekhez. A bírálatban részt vevő tagok húzzák ki a következő minősítéshez is a neveket a „kalapból”.

A feladat nagyságát bizonyítja, hogy most már 2-3 éve, évente ezer tételt kóstol le a bizottság, és ehhez bizony hetente össze kell hívni, hogy minden tétel időben a piacra kerülhessen. A bírálatokat tekintve a jogszabály alapján maximum a nemzetközi borversenyeken elfogadott sztenderdnek megfelelően elfogadott mintaszámmal lehet dolgozni, ez a gyakorlatban 40-50 bort jelent.
Annak köszönhetően, hogy a bizottság hetente összeül, a minta szám 20-25 tétel körül tartható bírálatonként, mely igen optimális. A bírálandó borok számának maximalizálása azért fontos, hogy minél több idő jusson egy-egy tételre, így a bíráló kellő figyelmet tudjon fordítani rá és minél jobban át tudja gondolni a véleményét. Helyszínként a villányi szakiskolában található „kóstoló kabinet” elnevezésű terem szolgál, ahol egymástól teljesen elszeparált kóstoló boxokban, egymást nem befolyásolva tudják megkóstolni a tételeket a borbírálók.

A minősítések többségi szavazással meghozott eredményéről, azaz a bizottság döntéséről minden esetben írásos jegyzőkönyv is készül.

7. Hogyan kapcsolódik össze az eredetvédelem és a helyi, közösségi bormárkák létrehozása Villányban?

A villányi közösségi bormárkák, mint a Villányi Franc és a REDy is részben a fiatal borászokból és a nagyobb cégek marketingeseiből álló villányi marketing műhely munkájának köszönhetőek. A műhely feladata az, hogy a helyi szakemberek közösen dolgozzák ki, hogy mivel lehetne még sikeresebbé és népszerűbbé tenni a borvidéket és a borvidék borászati termékeit. Ezek az ötletek, illetve a közösségi márkák a gyakorlatban úgy valósulnak meg, hogy az eredetvédelmi rendszerbe, vagyis a termékleírásba is bekerülnek. A termékleírás módosítása minden esetben a helyi közösség kezdeményezésére zajlik, tehát a Villányi Borvidék Hegyközségi Tanácsának a javaslata alapján történik, de minden egyes termelő, aki borvidéken szőlőt termeszt, illetve bort készít lehetőséget kap arra, hogy véleményezze a módosítási javaslatot. A hivatalos módosítási kérelem ezután kerül az Agrárminisztérium asztalára, ahol szerencsés esetben megkapja a nemzeti jóváhagyást, majd ezt követően a brüsszeli, azaz EU-s szintű végső jóváhagyást. Érdemes mindig előre gondolkodni a változtatásokkal kapcsolatban, mert a teljes folyamat általában minimum fél, vagy akár egy évig is eltarthat, és csak ezután alkalmazható a módosított termékleírásban szereplő szabályozás.

Ahogy már említettem, a termékleírás már önmagában védelmet nyújt a termelőknek és a közösségnek arra, hogy senki ne tudjon visszaélni ezekkel a megjelölésekkel jogosulatlanul, de biztos, ami biztos, a REDy és a Villányi Franc elnevezéseket a szabadalmi hivatalban is levédettük.

8. Milyen további közös tervek, célok vannak még az eredetvédelem terén?

A termékleírást, természetesen jelenleg is finomítjuk, de nagyon nagy változtatásokra már nem kell számítani. Szerencsére az alapok nagyon jól lettek lefektetve már a 90-es, illetve 2000-es évek elején. A finomhangolásra viszont folyamatosan szükség van. Ilyen például a borvidéki fajtalista, ami azt tükrözi, hogy melyek azok a szőlőfajták, amelyek már nem feltétlen kerültek telepítésre vagy komoly területkiesést szenvedtek el az elmúlt években. A helyi közösségnek át kell gondolnia, hogy érdemes-e ezeket a fajtákat benntartani a rendszerben, támogatni az újra telepítésüket, vagy inkább új, más fajtákban kellene gondolkodni.

Ebből a szempontból kulcsszerepet játszik a klímaváltozás kérdése. Mivel a szőlőtermesztés a mezőgazdaság, a borkészítés pedig élelmiszeripar része, ezért a klímaváltozás a szőlőtermesztést is szervesen érinti. Sajnos elképzelhető, hogy akár néhány éven vagy évtizeden belül alkalmazkodni kell a jelentősen megváltozó időjárási körülményekhez. Több termelő is folyamatosan kísérletezik és vizsgálja, hogy mely fajták azok, amelyek maradéktalanul meg tudnak felelni a szakma és a fogyasztók által támasztott elvárásoknak és a természet adta lehetőségeknek. Ez az útkeresés jellemzi manapság elsősorban a termékleírás módosítása kapcsán felmerülő elképzeléseket.

Emellett tervezzük, hogy felülvizsgáljuk a borok érzékszervi bírálatára vonatkozó előírásainkat is, mivel ezeket még 2006-ban vetettük papírra. Azóta már több ezer tételt minősítettünk, és az elmúlt évek tapasztalatai alapján eljött az idő, hogy az érzékszervi leírást sokkal pontosabb, „jobban-szebben csiszolt” verzióra cseréljük, ami maradéktalanul megfelel a mai, legkorszerűbb szempontoknak is.