Gourmet vacsora a 20 éves Libra tiszteletére
A tökéletes egyensúly nyomában
Hosszas mérlegelés után született meg az október 29-ei este programja és menüje: Bock Valér gyakorlatilag portfólió-kóstolót tartott Bock and Roll-sorozatával és az eddigi Libra-évjáratokkal, amikhez Hadnagy Attila komponált méltó menüsort. A hat évjárat szemlézésekor a mérleg nyelve a legtöbb vendégnél a 2011-es és 2012-es Librák felé billent.
Nehéz úgy írni egy estéről, hogy egyszerre érthető kontextusba helyezzük mindazt, ami történt, ráadásul visszaadjuk a komplex élményt is. Nyilván lehetetlenre vállalkoznánk, mert írásban nem tudjuk visszaadni az ízeket, az összhatást, de még csak a hangulatot sem. Ezek helyett arra vállalkozunk, hogy az események, borok szikár felsorolásán túl bepillantást nyújtsunk kissé a színfalak mögé.
A kulisszák mögé tekintve láthatjuk Bock Valért, aki izgul: a show-t többnyire édesapja szokta vinni, ő általában a háttérbe húzódik. Az este elején még kissé feszeng is, ám ahogyan egymás után kerülnek a poharakba az általa készített borok, úgy oldódik fel ő is, és az asztalok között járva mindenkihez lesz egy-két kedves szava, sztorija.
A fő sztori a Libráé
A fő sztori természetesen a Libráé. Valér hat hónap katonaság után, 2002. november 5-én ismerkedett meg Nellivel, későbbi feleségével, és annyira dúlt benne az alkotásvágy, hogy édesapja engedélyével a zsebében aktív hordóválogatásba kezdett. A 2000-es évjárat legnagyobb alapanyagai, a Jammertal Cabernet Sauvignonja, az Ördögárok Merlot-ja és a Fekete-hegy Franc-ja között igyekezett egyensúlyt találni. Végül arra jutott, hogy nagy cuvée-je felét a franc, 25-25 százalékát pedig a másik két tétel adja.
Kevesen tudják, hogy hiába készül ugyanannál a kádárnál, ugyanabból a tölgyfából, ugyanolyan pörköléssel a hordó, ugyanaz a bor mégis más és más arcát tudja mutatni egy-egy hordóban. Ezért is volt nagy ajándék Bock József részéről, hogy mielőtt kiválasztotta volna a számára legszebb hordók nedűit a 2000-es Capellához, megengedte, hogy Valér legyen az első, aki a neki tetsző hordókat összeválogathatja akkor még anonim nagy házasításához. A házasítás kifejezés azért is adekvát, mert Valér megnősült, és közvetve ugyan, de felesége lett a Libra név egyik inspirálója. Nelli ugyanis a Mérleg jegyben született, és ha már kiegyensúlyozott kapcsolatról van szó, Valér is pont erre törekedett a Librában: egyensúlyt teremteni a francia fajták között. (Ahogyan ő fogalmazott: felelősség és lehetőség Villány számára koncentrált, nagy, ám egyensúlyos borokat letenni a nemzetközi borpiac asztalára.)
Az este folyamán nem kellett sokat mérlegelni ahhoz, hogy kiderüljön: az egyensúlyteremtés ez alkalommal kifejezetten jól sikerült, a konyha és pince között is. Az indító, 2013-as Marcell pezsgő elődeinél érettebb, szép, élesztős illatú, krémes, telt ital, kellemesen felkészíti és ellazítja az érzékeket a vacsora előtt.
A menü és a librák
Kifejezetten vicces dolog a vacsora elején capuccinót itatni a vendégekkel. A kávéscsészében azonban laskagomba krémleves fogadott, a szórás a tetején nem fahéj, hanem szárított vargányapor volt– a kis roppanóval kellemes kezdés. A helyzet egyre fokozódott, amikor szőlőmaglisztes orosz palacsinta (blini) kísérte pácolt lazac érkezett a tányéron. A zöldalgás, citromos mascarpone fantasztikusan működött a 2019-es fehér Bock&Rollal. A Sauvignon Blanc-Chardonnay-Rizlingszilváni házasítás kis fát is kapott, és van némi új-zélandi jellege, ami nagyon jól állt a halnak.
Valér tavalyi rozéja (Bock&Roll) a kissé krémes állagú, aromadús rozé libamellhez (is) ideális volt, a szarvasgombás, pirított nudli pedig a szárnyas nélkül is megállta volna a helyét. A Bock&Roll életérzés folytatódott a 2017-es gyümölcsbomba vörösborral, ami az új-zélandi báránycomb ügyes kísérője volt. Hadnagy Attila nagyon ügyel a részletekre, és nem spórolta ki a köretekből sem az ízbeli, sem a vizuális kreativitást. A vargányás sült polenta a rácsos szerkezetű sült rozmaringgal is telitalálat volt a hús mellé – ilyen esetekben valóságos művészet az állagok és aromák összhangjának megtalálása, ami ebben a fogásban nagyon jól sikerült.
Menet közben azért a Librák sem maradtak el. Három évjárattal kezdtünk: a 2017-es még nagyon friss, érződik rajta a tannin és a hordó, de már most mutatja oroszlánkörmeit, no meg a szép feketecsokis jegyeket. 2015-ös bátyjában, a jelenlegi forgalmi tételben, integráltabb a fa, maga az évjárat hűvösebb és dohányos jegyeiből van benne több. A 2012-es abszolút a csúcson van, a tannin szép, barátságosra érett benne. Asztaltársaságunkkal beszélgetve kiderült, hogy ennek ára is volt: nyolc évvel ezelőtt a száraz klíma annyira megviselte a szőlőt, hogy bár a termése kiemelkedő lett, de 2013-ban nem tudott igazán nagybor-alapanyagot produkálni.
Némi áfonyás sorbet után Librát találtunk a tányérunkban is. Az argentin marhahátszín mellé a nagy borból készült mártás került. Kísérője a friss, 2018-as Bock&Roll Gold volt, ami teli van gyümölcsökkel, meg is jegyzik mellettünk, hogy „ez az a bor, amit minden este innék”. Ez az este azonban más volt, s e különleges alkalommal mégiscsak a Librák álltak a középpontban. Jött is a gigantikus 2011-es évjárat, ami néhány évvel ezelőtt a világ száz legjobb bora közé került (egészen pontosan a 28. helyezett lett). Óriási bor, mindenből a legnagyobbat nyújtja: tömény feketebogyós gyümölcsök, amiket kávés, csokis jegyek egészítenek ki bámulatos egyensúlyban. 2008-as bátyja visszafogottabb, hűvösebb illatú egy fokkal, élő savakkal és csersavakkal. A 2007-es évjáratot a bőrösebb aromák dominálják, gyönyörűen idősödik.
A desszert több különleges dolgot is rejtett. Egyrészt van benne direkt az alkalomra készített szőlőmaglisztes, kosfejjel díszített Bock macaron, másrészt a mentazselés, málnahabos, belgacsokis pohárkrémhez a pince új különlegességét, a – bár Franciaországból származó, ám Argentínában naggyá tett – Malbecet kóstolhatjuk. A Malbec dúskál szép gyümölcsökben, és nagyon elüt a pincétől megszokott Cabernet-ktől. Az ételt vibrálóan érdekessé teszi, nagyon jó választás a desszerthez.
A nagyágyúk
Mármint az ehető desszerthez. Merthogy a borértők számára az igazi desszert csak ezután következik: a Libra 2006-os és 2000-es évjáratai. A 14 és 20 éves borok illatában még mindig találni gyümölcsös jegyeket, dekantálni sem igen kell őket, azonnal fogyaszthatók. Írhatnánk azt, hogy méltó befejezése az estének, de ez akkora közhely, hogy ettől inkább eltekintünk. Az is közhely, ám igaz, hogy kevés pince van Magyarországon, ami ehhez hasonlóan izgalmas vertikális borsort tudna ebben a minőségben felmutatni – ráadásul, vagy féltucatnyi nagy borból (pl. Capella, Magnifico, Bock Cuvée, Cabernet Sauvignon és Franc Selection-ök). A vacsora mindent felülíró tanulsága azonban mégiscsak az, hogy Bock Valér nagyon jó érzékkel és ízléssel viszi tovább a Bock Pince legjobb hagyományait, miközben elég invenciózussággal és bátorsággal bír ahhoz, hogy friss, gyümölcsös borokkal is sikeresen kísérletezzen.
-Szirkon Berta-