Mitől villányi a villányi?
A címben feltett kérdésre egyszerűnek tűnik a válasz, de a valóságban egyáltalán nem magától értetődő, hogy mely borok használhatják a „villányi” megnevezést, illetve milyen feltételeknek kell megfelelnie egy bornak, ha eredetvédett classicus, premium vagy super premium kategóriába szeretné a készítője besorolni. Ezekre a kérdésekre derítünk most fényt Nagy Gergellyel, a Villányi Borvidék Hegytanácsának titkára segítségével.
1. Gyakran találkozhatunk különleges jelzésekkel a villányi borokon, így a Bock borainak címkéjén is: villányi classicus, villányi prémium, villányi super premium. Miért van szükség ezekre a jelzésekre és mióta vannak használatban?
Ezeket a jelöléseket 2006 óta használja a borvidék. Előzménye, hogy az Európai Unióba történő belépésünk után, az EU-s jogszabályokkal összhangban, egy 2005-ös miniszteri FVM rendelet szabályozta először ezt a területet és alapozta meg gyakorlatilag a villányi borvidék védett eredetű borainak termelését. Eredetileg csak 2 kategória, a classicus és a premium került meghatározásra, és csak jóval később 2012-től – amikor már a termékleírás is szabályozta a védett eredetű borok termelését-, került bevezetésre a super premium kategória a 2014-es évjárattól.
Bár országos szinten nem Villány volt az első fecske az eredetvédelem terén, de abból a szempontból egyedi volt, hogy minden olyan fajtát, ami a piacon „villányi” néven megtalálható volt, már ekkor -beemeltünk a rendszerbe, így nálunk teljeskörű borvidéki eredetvédelem került kialakításra, szemben a többi borvidékkel.
A legtöbb hazai borvidék 2012-ig vagy egyáltalán nem rendelkezett a mai értelemben vett eredetvédelemmel és csak egyes terméktípus, vagyis egy-két márka lett kiemelve, arra építették fel az eredetvédelmi rendszert, nem a teljes palettára. Például nálunk Villányban a fehér borok vagy a fehér bort adó szőlőfajták egyáltalán nem főfajtái a borvidéknek, de ezek is ugyanúgy megjelentek a szabályozásban mind a telepítésükre, a termelésükre, mind az ezekből készülő borok előállítására és forgalomba hozatalára vonatkozóan, egészen a címkézésig, mint a híres kékszőlőfajták. Ez már önmagában védelmet is biztosít. A miniszteri rendelet eleve nagy biztonságot nyújt ahhoz, hogy ne lehessen visszaélni a „villányi” névvel, vagy ha valaki jogosulatlanul használná, vagy használta ezeket a megjelöléseket, akkor a közösség fel tudjon lépni a visszaéléssel szemben.
Az eredetvédelem a gyakorlatban azt jelenti, hogy részletes termékleírás készül, amely a védett eredetű termék előállításának teljes folyamatát konkrét feltételek alapján szabályozza. Ezt a leírást folyamatosan, évről évre finomítjuk, csiszoljuk a termesztési és piaci tapasztalatok, illetve a szakma és a helyi borászközösség észrevételei alapján.
2. Voltak olyan korábbi nemzetközi vagy hazai példák, amelyeket figyelembe vettek a villányi eredetvédelmi rendszer kialakításakor?
Köztudott, hogy sváb környék a miénk, vagyis élő kapcsolatokat ápolunk mind Németországgal, mind Ausztriával, ezért talán nem meglepő, hogy szakmai oldalról az osztrák és német kollégáktól mindig előszeretettel tanultuk el a jó gyakorlatokat. Szerencsésebb helyzetben levő termelőkként, ők előttünk járnak sok területen ezért érdemes meríteni az ő tapasztalataikból is.
3. Miért pont a kikerics lett a villányi borok védjegye?
Végtelenül egyszerű oka van: a magyar kikerics kizárólag itt a Villányi-hegységben, azon belül is a Szársomlyó hegy déli oldalán található meg, vagyis kifejezetten erre a termőhelyre jellemző növényfajtáról beszélünk. Fokozottan védett növény, nehéz is megtalálni. Nem véletlen, hogy a Szársomlyó hegyen nem lehet csak úgy szabadon túrázgatni, kizárólag vezetett túrákon lehet részt venni. Így lett ez a kedves kis virág, a kikerics a villányi védett eredetű borok szimbóluma, ami egyben a villányi borok védelmét és hitelét jelzi. A villányi borok címkéin látható, egységesen használt grafikát még 2005-2006 során vezettük, majd egy utólagos frissítést követően, 2007 óta már a jelenlegi, végleges kikericcsel találkozhatnak a fogyasztók.
4. Mit jelentenek az egyes villányi kategóriák, mi a különbség köztük?
Bár átjárható a rendszer, de ha nagyon leegyszerűsítem az amúgy rendkívül szigorú és komplex szempontrendszert, már eleve eldől a kérdés ott, hogy melyik ültetvényről származik a borba kerülő szőlő, honnan lehet egyáltalán premium vagy super premium termékekhez szüretelni. Pontosan elő van írva, hogy milyen bírálattal kell rendelkeznie az ültetvénynek, minimum hány tőkét kell telepíteni hektáronként, ahhoz, hogy azon akár classicus, akár premium szőlőfajtát lehessen termeszteni. Szabályozzuk és természetesen ellenőrizzük is, hogy a szüret során mekkora lehet a megengedett legnagyobb termésmennyiség hektáronként. A classicus kategória esetében ez 130 mázsa/ hektár, premium kategória esetében 85 mázsa/hektár, a super premium esetében pedig 50 mázsa/hektár. Ebből is látszik, hogy milyen jelentős különbségek vannak az egyes kategóriák között. A szabályozás keretét ez esetben is a bortörvény adja meg, de annál jóval szigorúbbak a saját előírásaink.
5. Hogyan történik a védjegy odaítélése? Melyek azok a szempontok, amelyeket vizsgálnak, amikor egy borászat valamelyik kategóriát fel szeretné tüntetni a borain?
Az első feltétel, hogy csakis a Villányi Borvidéken megtermelt szőlőből lehet előállítani olyan borászati terméket – lehet ez csendes bor, pezsgő, széndioxid hozzáadásával készült gyöngyözőbor – ami villányi névvel forgalomba kerülhet. Ha egy termelő minden előírt szabályt betart a termésmennyiségtől a szőlőművelésen át, odáig, hogy mennyi bort lehet készíteni az egyes terméktípusoknál, akkor lesz egy olyan bor a pincéjében, amit elméletileg villányi néven lehetséges értékesítenie. Bár a forgalomba hozatali engedélyt minden esetben az országos borászati hatóság állítja ki, de ezt az EU-s és a nemzeti szabályozás szerint is meg kell, hogy előzze a termelői közösség, pontosabban a borvidék borbíráló bizottsága által végzett érzékszervi minősítés, ami nélkül az országos hatóság nem engedélyezi a „villányi” név használatát, illetve a classicus, a premium vagy super premium kategóriák feltüntetését.
A védjegy odaítélése lényegében azt jelenti, hogy a termelői közösség helyben dönti el azt, hogy az általuk támasztott követelményeknek, illetve a hivatalos termékleírásnak, teljes mértékben megfelel-e a védjegyre pályázó borászati termék, azaz alkalmas-e arra, hogy villányi néven forgalomba kerüljön. Ennek alapján Villányban 2006 óta gyakorlatilag csak olyan borászati termékek kerülhetnek forgalomba, amelyeket a helyi borbíráló bizottság vakon lekóstol és úgy dönt, hogy megfelelnek az elvárásoknak.
6. Kikből áll a Villányi Borvidék Borbíráló Bizottsága (VBBB) és milyen gyakorisággal ülnek össze?
A borvidéki bíráló bizottság körülbelül 50 főből áll és lényegében minden helyi aktív borászatot reprezentál a borvidéken. A névsort évente vizsgálják felül, mivel létezik egy minimális fluktuáció a személyi állomány tekintetében, ugyanakkor a tagok egy része már 2006-tól, vagyis a kezdetektől folyamatosan részt vesz a minősítéseken. A bizottság tagjai közül véletlenszerűen, sorsolásos rendszerben kerülnek felkérésre a heti gyakorisággal megtartott minősítésekre a bírálók.
A jogszabály előírja, hogy minimum 5 főnek kell jelen lennie a minősítésen, hogy határozatképes legyen a bizottság munkája. Optimálisabb, ha legalább 7 tag van jelen, mert akkor nem fordulhat elő, hogy ne legyen meg az egyértelmű, egyszerű többségi szavazat. Ennek hiányában az adott tétel nem kerülhet forgalomba „villányi” megjelöléssel. Épp ezért szerencsésebb a páratlan szám az egyértelmű döntésekhez. A bírálatban részt vevő tagok húzzák ki a következő minősítéshez is a neveket a „kalapból”.
A feladat nagyságát bizonyítja, hogy most már 2-3 éve, évente ezer tételt kóstol le a bizottság, és ehhez bizony hetente össze kell hívni, hogy minden tétel időben a piacra kerülhessen. A bírálatokat tekintve a jogszabály alapján maximum a nemzetközi borversenyeken elfogadott sztenderdnek megfelelően elfogadott mintaszámmal lehet dolgozni, ez a gyakorlatban 40-50 bort jelent.
Annak köszönhetően, hogy a bizottság hetente összeül, a minta szám 20-25 tétel körül tartható bírálatonként, mely igen optimális. A bírálandó borok számának maximalizálása azért fontos, hogy minél több idő jusson egy-egy tételre, így a bíráló kellő figyelmet tudjon fordítani rá és minél jobban át tudja gondolni a véleményét. Helyszínként a villányi szakiskolában található „kóstoló kabinet” elnevezésű terem szolgál, ahol egymástól teljesen elszeparált kóstoló boxokban, egymást nem befolyásolva tudják megkóstolni a tételeket a borbírálók.
A minősítések többségi szavazással meghozott eredményéről, azaz a bizottság döntéséről minden esetben írásos jegyzőkönyv is készül.
7. Hogyan kapcsolódik össze az eredetvédelem és a helyi, közösségi bormárkák létrehozása Villányban?
A villányi közösségi bormárkák, mint a Villányi Franc és a REDy is részben a fiatal borászokból és a nagyobb cégek marketingeseiből álló villányi marketing műhely munkájának köszönhetőek. A műhely feladata az, hogy a helyi szakemberek közösen dolgozzák ki, hogy mivel lehetne még sikeresebbé és népszerűbbé tenni a borvidéket és a borvidék borászati termékeit. Ezek az ötletek, illetve a közösségi márkák a gyakorlatban úgy valósulnak meg, hogy az eredetvédelmi rendszerbe, vagyis a termékleírásba is bekerülnek. A termékleírás módosítása minden esetben a helyi közösség kezdeményezésére zajlik, tehát a Villányi Borvidék Hegyközségi Tanácsának a javaslata alapján történik, de minden egyes termelő, aki borvidéken szőlőt termeszt, illetve bort készít lehetőséget kap arra, hogy véleményezze a módosítási javaslatot. A hivatalos módosítási kérelem ezután kerül az Agrárminisztérium asztalára, ahol szerencsés esetben megkapja a nemzeti jóváhagyást, majd ezt követően a brüsszeli, azaz EU-s szintű végső jóváhagyást. Érdemes mindig előre gondolkodni a változtatásokkal kapcsolatban, mert a teljes folyamat általában minimum fél, vagy akár egy évig is eltarthat, és csak ezután alkalmazható a módosított termékleírásban szereplő szabályozás.
Ahogy már említettem, a termékleírás már önmagában védelmet nyújt a termelőknek és a közösségnek arra, hogy senki ne tudjon visszaélni ezekkel a megjelölésekkel jogosulatlanul, de biztos, ami biztos, a REDy és a Villányi Franc elnevezéseket a szabadalmi hivatalban is levédettük.
8. Milyen további közös tervek, célok vannak még az eredetvédelem terén?
A termékleírást, természetesen jelenleg is finomítjuk, de nagyon nagy változtatásokra már nem kell számítani. Szerencsére az alapok nagyon jól lettek lefektetve már a 90-es, illetve 2000-es évek elején. A finomhangolásra viszont folyamatosan szükség van. Ilyen például a borvidéki fajtalista, ami azt tükrözi, hogy melyek azok a szőlőfajták, amelyek már nem feltétlen kerültek telepítésre vagy komoly területkiesést szenvedtek el az elmúlt években. A helyi közösségnek át kell gondolnia, hogy érdemes-e ezeket a fajtákat benntartani a rendszerben, támogatni az újra telepítésüket, vagy inkább új, más fajtákban kellene gondolkodni.
Ebből a szempontból kulcsszerepet játszik a klímaváltozás kérdése. Mivel a szőlőtermesztés a mezőgazdaság, a borkészítés pedig élelmiszeripar része, ezért a klímaváltozás a szőlőtermesztést is szervesen érinti. Sajnos elképzelhető, hogy akár néhány éven vagy évtizeden belül alkalmazkodni kell a jelentősen megváltozó időjárási körülményekhez. Több termelő is folyamatosan kísérletezik és vizsgálja, hogy mely fajták azok, amelyek maradéktalanul meg tudnak felelni a szakma és a fogyasztók által támasztott elvárásoknak és a természet adta lehetőségeknek. Ez az útkeresés jellemzi manapság elsősorban a termékleírás módosítása kapcsán felmerülő elképzeléseket.
Emellett tervezzük, hogy felülvizsgáljuk a borok érzékszervi bírálatára vonatkozó előírásainkat is, mivel ezeket még 2006-ban vetettük papírra. Azóta már több ezer tételt minősítettünk, és az elmúlt évek tapasztalatai alapján eljött az idő, hogy az érzékszervi leírást sokkal pontosabb, „jobban-szebben csiszolt” verzióra cseréljük, ami maradéktalanul megfelel a mai, legkorszerűbb szempontoknak is.